Interjúk: emberek a tiszta életért
Biztos vagyok benne, hogy a nők viszik előre a világot, mert mi nők mosogatunk, takarítunk... és miközben sertepertélünk --> gondolkodunk... és születnek a szép gondolatok, a "nagy igazságok". Ez nem feminista megnyílvánulás, ez tény!!! :bruhaha Meg az is tény, hogy hetente több mint 40 órát töltünk házimunkával... :-)
Hermán Zsóka gondolatai:
"Ha nincs tele a pocak a neki tetsző munícióval, akkor nincs kedv (és erő... és élet...) az alkotó munkához... Vagyis melyik volt előbb. A tyúk vagy a tojás... Nem tudom, nem tudom...
Az ember lányának mosogatás, ebédfőzés, lekvárfőzés közben jutnak eszébe gondolatok.. Én történetesen pár napja lekvárt főzök...:)) Tehát... Olyan nagyon elegem van már abból, hogy ma pont azt a tevékenységet degradáják, dehonesztálják, művelőit ellehetetlenítik, kisemmizik, amely tevékenység a - leegyszerüsítve - az élet feltételét jelentő mindennapi kenyerünket teremti elő.
Anélkül, hogy a művészeket, a szellemi munkát háttérbe szorítanám, (hiszen én is azt végzem) mondjunk már köszönetet azoknak, akik tisztességesen, becsülettel szintén értéket teremtenek a maguk területén! A paraszt embernek, akinek a nevét mára már szitokszóvá alacsonyították, de aki egyszemélyben megtestesít nagyon sok önállóan működő szakmát, az agromónustól:))) a gyógyítóig, az időjóstól a fafaragó művészig és folytathatnám.
És ugyanígy megbecsülést érdemel, mint ahogy mindig is meg volt becsülve, az iparos ember, aki szakmája biztos művelőjeként, tervezőasztal nélkül is, csodálatos dolgokat hozott létre, alkotott. Most mutatott a Duna TV Kárpátaljáról, Ruténföldról egy nagyon érdekes filmet. Olyan többszáz éves fatemplomot(lomokat), amiket már akkor is többszáz éves tölgyekből faragtak ki és alkokottak meg az akkori mesteremberek, kézi szerszámokkat, szegek nélkül, mindezt mérnöki pontossággal illesztve. Olyan tölgyek élnek tovább azokban a fatemplomokban, amik alatt a Kárpát-medencébe betörő tatárok is megpihenhettek. S az a tölgy, annak a mesterművésznek a munkája még mindig él, még mindig megtalálható, holott a tatár is, az ember is, aki létrehozta ezt a csodálatosat, már rég elporladt....
Ma versenyt futunk azzal, hogy ki tud meghökkentőbbet kitalálni, ki tud lehetetlenebb dolgokkal előállni, s mindezt kikiáltják művészinek, értékesnek, megbecsülendőnek, rajonganak érte, méltatják.
... Magyarul elmagyarázzák, hogy mi az ami nekem kell, hogy tetsszen, mit kell nekem értékelni... S közben szépen lassan tönkremegy a háttérbe szorított igazi értéket képező, és éppen ezért állandóságot jelentő, az élethez, a földhöz, a természethez legközelebb lévő tevékenység, ami a maga természetes módján már a barlangokban is kitermelte a művészetet. S ami művészethez a mai pillanatig visszanyúlnak... ami nem lenne baj, ha egy magasabb szintre (de ez is viszonlagos, mert mi a magasabb szint..:) emelnék, nem pedig eltorzítanák... Lásd az egyik tévé csatorna szünetjeleiben az álnépművészeti motívumokat, az álnépzenei dallamokat, amik viszolygást keltenek, s ezzel nemcsak torzítanak, hanem ellenérzést váltantak ki, amiből következően ez rávetül a tiszta forrásra is...."
