A fehér gólya Európában az utóbbi időkben leginkább a Pireneusi-félszigeten, és Németországtól a Közép-Orosz-hátságig fészkel. Európán kívül még Északnyugat-Afrikában, az Ibériai félszigeten, Törökországban, Kis-Ázsiában (Üzbegisztán és környező országok). Különösen magas az elterjedtségük Lengyelországban, Ukrajnában, Spanyolországban, Belorussziában, Litvániában és Lettországban.

 Közel 166.000-re becsülik a gólyapárok számát a világon.
(Forrás: www.ayto-alcaladehenares.es/accesible)

  A térképen piros szín a fészkelőhelyeket, sötétzöld a téli élőhelyüket, míg a világoszöld a fiatal gólyák nyári élőhelyét mutatja. A fekete vonalak a vonulási útvonalaikat jelzik.

 Két útvonalat (keletit és nyugatit) használnak a gólyák a téli élőhelyükre vándorlásuk során, aszerint, hogy melyik régióból indulnak. A keleti útvonal: Balkáni hegység, Boszporusz, Törökország, Izrael, s a Nílus folyó mentén akár Dél-Afrikáig, Fokföldig . A Franciaországból és Spanyolországból induló gólyák a Gibraltári- szoroson át Afrika nyugati és középső részére szállnak. Mindkettő nagyon hosszú út. Dél-Afrikáig 8-15 hétig is eltarthat, míg megérkeznek a gólyák. Ezalatt 150-300 kilométert tesznek meg naponta.

  A fiatal gólyák már augusztus közepén elindulnak, míg az idősebbek csak a végén. Nagyszámú csapatokban vonulnak.

  A gólyák a fészkelő élőhelyükre március végén és április elején térnek vissza. Előszőr a hímek foglalják el a fészkeket, gyakran térnek vissza előző megszokott helyükre. Alighogy megérkeznek nekilátnak fészkeket rendbetenni, vagy újat építeni. Képesek akár 8 nap alatt is intenzív munkával új fészket építeni. A néhány nappal később érkező tojók figyelmét a fészek méretével, "kényelmével" és különös testtartásukkal próbálják felkelteni.

  A madarak 3-5 éves korukban kezdenek el költeni. Az elsőéves gólyák egy része még nem tér vissza, ezek a nyarat a Közel-Keleten, illetve Spanyolország déli részén töltik. Az idősebbek, de még nem ivarérett madarak már megteszik a hosszú utat, de nem párban, hanem csapatokba verődve töltik a nyarat.

  A fehér gólya védelem alatt áll világszerte. Magyarországon 1901 óta részesül törvényes oltalomban, 1993-tól pedig fokozottan védett. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Jogszabályok tiltják a gólya fészkének engedély nélküli eltávolítását, ha mégis szükséges a természetvédelmi hatóság engedélye kell hozzá.

  A Magyarországra érkező gólyákról friss helyzetjelentést találhatunk az MME honlapján: www.golya.mme.hu

  A gólyákat sokféle veszély fenyegeti. Egy gólyapár akár 6 fiókát is fel tud nevelni, de a fiatal gólyák háromnegyede a 3. életévét sem érik meg.

  Egyre kevesebb a természetes élőhelyük: a mezőgazdasági termelésbe bevonják a nedves területeket, a legelőket, valamint az emberi lakóterületek és ipari területek bővülése is csökkenti azokat. A szeméthegyek terjedéséről nem is beszélve...

  A hagyományos villanyoszlopokra fészket rakó gólyákat gyakran éri áramütés. Legfőképpen a frissen kirepülő fiatal gólyák pusztulnak el így. Az MME áramszolgáltatókkal együttműködve 1990-ben kidolgozott egy szigetelési eljárást, mellyel a veszélyes középfeszültségű vezetékek tartóoszlopai viszonylag egyszerűen szigetelhetők. A legújabb villanyoszlopokon teljesen szigetelt vezetékek vannak. Ilyen oszlopokra kerültek fel a Zsámbékon is a gólyafészekvázak, úgy, hogy nem kellett áramtalanítani szerelés alatt a vezetékeket.

  Csökkentik a fészkelési lehetőségeiket, hogy egyre kevesebb olyan hely van, ahová fészket szoktak rakni, mint kémények, tornyok, fák. A napjainkban használatos villanyoszlopok többsége is alkalmatlan, még fészekvázak sem szerelhetőek rá, nemhogy a gólya magától tudna fészket rakni azokra.

  A mezőgazdaságban, elsősorban a pocokírtásra használt mérgek/vegyszerek is nagy veszélyt jelentenek a gólyákra. Sok madár pusztul el mérgezésben, különösen Afrikában, ahol pl. a DDT-t még mindig bevetik a vándorsáskák elleni védekezésben. Itt tömeges méretű elhullásuk még napjainkban is előfordul.

  Bár védett állatok a kegyetlen vadászok sem kímélik a gólyákat. Legfőképp Dél-Európában és Olaszországban válnak a vadászok áldozatává. Afrikában pedig a gyakori háborús konfliktusok fegyvertűzei végeznek velük.

  Sokszor válnak ragadozó állatok, mint a nyest és róka prédájává is.