Használati útmutató fatüzelésű kályhákhoz

Hazánkban évente közel három millió köbméter tűzifát használunk fel. Ebből közel nyolcszázezer köbmétert az erőművek hasznosítanak, a többi a kazánokban, a szobakazánokban (kandallók) és a cserépkályhákban "végzi". Sajnálatos tapasztalatom szerint a tűzifa nem megfelelő tárolása, valamint a helytelen tüzelési módok miatt akár harminc százalékra is tehető az energiavesztés. Ez évente körülbelül hatszázezer köbméter elpazarolt fa! Erdeinkből ennyivel több fát vágunk ki haszontalanul. Kis odafigyeléssel ennek a kárnak a nagy része könnyen elkerülhető.

A száraz, megfelelő fajtájú és méretű, a tűztérben célszerűen elhelyezett fával, kellő levegő biztosítása mellett gazdaságosan, környezetkímélő módon tudunk fűteni. Ez ilyen egyszerű, egyéb fontos tudnivaló talán nincs is. Akinek ez a hétköznapi gyakorlati tudás nem hagyományozódott át a családban generációról generációra, annak ajánlom az alábbi útmutatót.

A fa a talajból felvett nedvességből, egyéb szervetlen anyagokból, és a légkör széndioxidjából a napenergia segítségével a leveleiben szerves anyagot, szőlőcukrot állít elő. Ebből épül fel a fa teljes tömege, illetve a fában képződött minden vegyi anyag a szőlőcukorra vezethető vissza. Tüzeléskor ezt az energiatöbbletet, a vegyületek képződéséhez szükséges napenergiamennyiséget nyerjük vissza. A fa tehát: napenergiaraktár.

A hangszerkészítő a hegedűhöz keresi a legalkalmasabb fát, a cipész a faszeghez, aki fázik - a tüzelőberendezéséhez. Akinek cserépkályhája van, az inkább a nagy sűrűségű, jó parázstartású faféleségeket vásárolja.

A fa víztartalma a legmeghatározóbb tüzeléstechnikai jellemző, sokkal jelentősebb, mint a gyantatartalom. Általában csak a fenyőkben számolunk gyantatartalommal, pedig a lombos fákban is van jócskán gyantaféleség. Tévhitnek tekinthető, hogy a fenyők a gyantatartalom miatt égnek kormozva, és hogy amiatt nagyobb a fűtőértékük.

A víz- és tápanyagszállítást az élő fába csőszerű vezetékek, ú.n. likacsok végzik. Azokban a fákban, amelyekben a likacsok szórtabban helyezkednek el - pl. gyertyán, nyír, juhar - az égés terjedésének sebessége intenzívebb, mint a fenyőfélékben és a szabályos gyűrűs likacsú fákban (tölgy, csertölgy, akác).

Az élő fában a likacsok rendesen vízzel vannak telítve. A kivágás és a méteres tűzifaméretre fűrészelés után a kipárolgó víz helyét egyre több levegő tölti ki, megannyi páradús üregecske, ami jó táptalaj a farontó gombáknak. A tűzifa befülled, pusztul, csökken a fűtőértéke. A száraz fában jelentősen csökken a gomba- és a rovarkárosítás.

Fülledékeny fafajok: bükk, gyertyán, cser, éger, nyír, hárs, nyár, füzek. A fa dorong alakban hagyva gyakran már fél év múlva fülledésnek indulnak! Rendkívül fontos tehát a tűzifa kora tavaszi megvásárlása, darabolása, és jó körülmények közötti szárító tárolása.

Tüzeléskor a víz elforralása nagy energiaveszteséggel jár, és rontja az égés más feltételeit is! A tűztérbe bekészített magas víztartalmú fa nagyobb hányada pazarlódik a víz elforralására, mint a száraz fa esetén. (0,72 kWh/víz kg)

A tűzifa száradása

Az erdei rakodón maradt, kérges, 1 méteres hosszra termelt tűzifa két év alatt szárad ki. Több fafaj addigra befülled, és nem a víz lesz kevesebb benne, hanem a fatömeg.

A kereskedőtől vásárolt darabolt tűzifa nemrég még ilyen dorongfa volt, hiába téli vágású, kiszáradni még nem volt ideje, szinte élőnedves víztartalmú.

Ha a kora tavasszal megvásárolt "konyhakész" tűzifát jól szellőző, széljárta, fedett helyen tároljuk, akkor a fűtési szezon kezdetére biztosan kiszárad.

A tűzifa száradásánál fontos a légmozgás, a darabolási hosszméret, és a száradás ideje. 6-8 hónap alatt a darabolt fa kiszárad, tüzelhető. Ezeket tartsuk szem előtt!

Egy Diószeghy nevű tudós ember kísérletében bükkből két adagnyi, 0,75 kg-os hasítékot készített, és elégette. Az egyik adag fa 1300 cm2 összfelületű volt, és 750°C volt mérhető az égéskor. A másik adag kissé vékonyabbra volt hasogatva, 2200 cm2 összfelület mellett 900°C hőmérsékletet fejlesztett.

Itt a felület-tömeg arány fontosságát kell megéreznünk, megértenünk. Ez fontos a száradáskor és a tüzeléskor is. A nagyon vastag fadarabok lassan, senyvedve égnek; nem tudjuk belőlük kinyerni az energiát. A túl vékony fadarabok tüzelésekor azok olyan gyorsan ellobbannak, hogy nem tudjuk hasznosítani a hirtelen felszabaduló hőt.

A felület-tömeg arány értelemszerűen fafajtánként más és más. Minél tömörebb, nehezebb egy adott fafaj, annál "vékonyabbra" kell hasogatnunk.

A tűztérbe állítva kell beraknunk a fát, kissé a hátfalnak döntve, hogy amikor elhamvad, ne az ajtó felé roskadjon. Leghátra a vastagfa darabok, majd ez elé az azoknál 2-3-szor vékonyabbak kerülnek, legelőre pedig a vékony gyújtós szálak. Valamelyik alágyújtós-féleséggel könnyen tüzet tudunk indítani, ami elölről hátrafelé és föntről lefelé haladva ég.

A gyújtós vékonyka fenyő- vagy lombosfa-szilánk. Kis tömege mellett nagy a felülete, könnyen meggyújtható, kevés, de forró füstgáz képződik, erősödik a huzat. A vastaggyújtósból már több hő képződik, felmelegíti a tűzteret, tovább erősíti a huzatot, meggyújtja a vastagfát. A vastagfa adja a nagy hőmennyiséget, ami felfűti a kályha tömegét

Akkor megfelelő a berakott famennyiség - és a fafaj szerinti - vastagság mérete, ha a tűz kb. másfél óra alatt ég le, és az ajtó bezárható. A saját tapasztalat megszerzéséig tanácsolható a vastagfa, a vastag és a vékony gyújtós 70-20-10%-os aránya.

A fa égése

Amikor alágyújtóssal melegítjük, hevítjük a fát, az bomlani, gázosodni kezd. Az égő fagáz: a láng. A fatömeg négyötöd része illó anyag, ez a rész adja az energia majd kétharmad részét, az egyötöd résznyi faszén pedig az energia harmadát.

Fontos, hogy a tűztérben kellő mennyiségű, méretű és szárazságú fa égjen jó levegőellátottság - huzat - mellett. A fa rossz feltételek esetén is "ég", és valamennyi meleget is nyerünk, de gazdaságosan csak a jó égési feltételek megteremtésével és fenntartásával tudunk fűteni!

A fának nagy a fajhője, meglepően sok energia kell a felmelegítéséhez. A konyhai tűzhelyek és a kandalló alatti fáslyuk nem a fa kiszárítására, hanem a fa fölmelegítésére és napi készletezésére való. Figyelnünk kell arra, hogy a fa ne jéghidegen kerüljön a tűztérbe!

Némely fafajnál az előtörő fagázok ropogtatják, pukkantgatják szét a faszénkérget. Ha a fagázhoz nem adunk kellő mennyiségű, az égéshez szükséges levegőt, akkor a fagáz egy része nem ég el, nem termel hőt. Másrészt nagyon sok el nem égett fagáz kerül a füstjáratokba, ami könnyen fagázrobbanáshoz vezethet. Lángoló fahasábokra semmiképpen se zárjuk rá a kályha ajtaját!

Az égés másik feltétele a levegő

...amit a kb. másfél órás tüzelési idő alatt folyamatosan biztosítani kell.

A kályha légellátottsága - a huzat - három oldalról közelíthető meg. Először is fontos, hogy a lakásba bejut-e a szükséges mennyiségű levegő. Gyakran adódik, hogy a konyhai páraelszívók, a szagelszívók, a központi porszívó könnyedén "legyőzi" a kémény huzatát, sőt, egy nyitott tetőtéri ablakon át kiáramló levegőnek is erősebb lehet a kürtőhatása, mint a kéménynek.

A rossz légellátottság ha nem is teszi lehetetlenné az égést, de rontja a hatásfokot. Valamennyi melegecske mindig képződik, viszont a sok el nem égett fagázzal fűteni is lehetett volna. A kevésbé tökéletes égéskor képződő égéstermékek lerakódnak a kályha füstjáratainak a falára, és a kéménybe. Ezek ragacsos, bűzös,savas, nem kitakarítható lerakódások.

A gyulladás és égés további szükséges feltétele a hőmérséklet. A korszerű alágyújtós-féleségekkel könnyen tüzet indíthatunk. A tűztérben kialakuló kellően magas hőmérséklet a fagázok jó kiégése miatt fontos elérendő cél. A fa pirolitikus bomlásakor keletkező inhomogén fagázok egy része csak magas hőmérsékleten ég el, ekkor tudjuk kinyerni a legtöbb energiát. A nagy nedvességtartalmú fa, vagy a túl vastag fa esetén ez a szükséges hőmérséklet nem tud kialakulni.

Tűzifavásárlás

A hazai faállomány 72%-a kemény lombos, 13%-a lágy lombos, 16%-a fenyő. A 72% keményfa 86%-át négy faféle; a tölgyfélék, a cser, az akác és a bükk adja. A maradék 14% a többi lombos faféle, így a tűzifakínálat eléggé behatárolt.

Drágábban bármilyen faféleséget venni, csak mert az "jobb a többinél" - nem érdemes. Az előnyök és a hátrányok kiegyenlítik egymást.

A súlyra vásárolt tűzifánál meg kell vásárolnunk azt a vízmennyiséget is, amit ki kell szárítanunk a felhasználás előtt. A térfogatra vásárolt fánál a vastag kéreg miatt szenvedhetünk kárt.

Amikor tűzifát veszünk, akkor tulajdonképpen energiát veszünk. Mégis mind az eladó, mind a vásárló elég szellősen, nagyvonalúan szokta ezt kezelni. Különösebb odafigyelés nélkül, vagy téves nézetek mentén szoktuk tárolni, és eltüzelni.

Tűzifa bármely fafaj ipari célokra nem alkalmas része, a tuskótól a törzsfán át a rőzséig.

Begyújtás a szezon kezdetén

Ősszel, amikor a délutánok még enyhék, a hideg éjszakák azonban már lehűtik a házat, jólesik egy kis kályhameleg. Sokan befűtenének a kályhába délután, hogy estére meleg legyen, és kitartson reggelig, de a füst visszaömlik a lakótérbe.

Az ok: a kémény egy hőmérséklet-különbségjelző szerkezet, és a huzat iránya mutatja, merre van hidegebb. Ha akár csak egy fokkal is hidegebb levegő van a lakásban mint kint, "negatív" légáramlat jön létre. Első begyújtásra válasszuk ki azt a napszakot, amikor a lakásban egy csöppet melegebb van, mint odakint.

Uhrinyi László cserépkályhaépítő mester - Zsámbék